Alapesetben undorodom ettől a kifejezéstől, a poszt címénél mégis nélkülözhetetlennek tartottam, hiszen emiatt (is) írtam végre valahára egy új bejegyzést. Beüzemeltem a Facebook ,,Tetszik” gombot, szóval lehet nyomkodni, akár ész nélkül is. Nekem csak reklám. : ) Majd ha kedvem szottyan, lesz egy Piero.hu Facebook page is, addig is legyen elég még mindemellé a megosztás gomb, amivel rengeteg helyen publikálhatjátok a cikkeim, már ha akarjátok.
Még meg sem száradt rajtam az izzadtság miatti verejték, máris jött a lehűlés és az első adandó alkalommal sz’rrá is áztam. No problem, legalább kiszáradni nem fogok. A következő postom előreláthatólag nem tudom mikor jön, annyit árulok el, hogy egy elterjedt “kultuszról” lesz szó, több dolgot is körbeölelve.

Többet nem írok ilyet: Lájkoljatok! ; )

Bizonyára feltűnt néhányótoknak, hogy a Társoldalak között első helyen a CMS Award oldala szerepel. Azzal, hogy elhelyeztem a linket, bekerültem egy nyereményjátékba, melynek sorsa a Ti kezetekben van. Kérlek benneteket, szavazzatok a lenti oldalon erre a blogra (piero.hu a gyengébbek kedvéért).
http://cmsaward.hu/szavazasok

Hálás köszönet.

Korábban már volt szó az iRCLiNE hálózatán induló FreeBNC projektről, ami időközben meg is valósult, hála PcDocky-nak. Egyelőre egy hónapos tesztidőszak folyik.

BNC az iRCLiNE hálózaton a #freebnc szobában igényelhető az opoktól. A bouncer csak az iRCLiNE hálózaton használható.

Használható IRC szerver:

irc6.ircline.org

Használható vhostok:

freebnc.inciplit.tk
coming.soon.it
the.little.chickenkiller.com
pa.ro.lt
ta.ro.lt
rm-rf.tk
god.says.rm-rf.tk
god.is.my.rootguru.tk
is.a.leet.packetkiddie.tk
dont.whois.me.lame.packetkiddie.tk
valami.freebnc.inciplit.tk [ külön kell igényelni ]

Szabályzat
A következő dolgok a bouncer elvesztését vonhatják maguk után:

abuse
floodolás a hálózaton
spam tevékenység a hálózaton

Ez a post már június 5-e óta csak draft volt, egy kumma betűt nem írtam bele, az ihlet valahol a szomszédban maradt. :’D Kaptam egy jobb alaplapot, 1.7 GHz-s Intel Pentium 4 processzorral. Lényegesen jobb, mint a 2.0-s Celeron, ráadásul ebben az alaplapban is DDRI RAM foglalat van, így újabb memóriát sem kellett beszerezni. Több, mint másfél éves Windows XP SP3 rendszeremet legyalultam, feltelepítettem egy újat, mellé pedig egy Ubuntu 9.04-es Linuxot, hogy legyen min ,,funolni”.
Screen a linuxról:

http://pics.coldline.hu/pics/47030-20100611-CDpDVG.png

Egy nagyvállalat vezetőjének fel kellett hívnia egyik alkalmazottját az
egyik központi számítógép meghibásodása miatt. Felhívta az alkalmazott
otthoni számát, a kagylót pedig egy gyerek vette fel suttogó hangon
beleszólva: “Hallo?” “Apukád otthon van?”- kérdezte.
“Igen,”- suttogta vékony hangon.
“Beszélhetnék vele?” A főnök meglepetésére a vékony hang azt suttogta:
“Nem.” Mivel egy felnőttel szeretett volna beszélni, a főnök azt
kérdezte:
“Anyukád ott van?”
“Igen,” hangzott a válasz.
“Beszélhetnék vele?”
A vékony hang ismét suttogva:
“Nem.”
A főnök, remélve, hogy akad valaki, akinél üzenetet hagyhat, azt
kérdezte:
“Van még ott valaki?”
“Igen,”- suttogta a gyerek -”egy rendőr.”
Csodálkozva azon, hogy mit kereshet egy rendőr az alkalmazottjánál, azt
kérdezte:
“Beszélhetnék a rendőrrel?”
“Nem, el van foglalva,”- suttogta a gyerek.
“Mivel van elfoglalva?”- kérdezte a főnök.
“Az apuval, az anyuval és a tűzoltóval beszélget,”- hangzott a suttogó
válasz.
Növekvő aggodalommal, és a telefon hátterében egy helikopterszerű hangot hallva, a főnök azt kérdezte:
“Mi ez a hang?”
“Egy helikopter”- válaszolta a suttogó hang.
“Mi folyik ott?”- kérdezte a főnök most már megrémülve.
Félénk suttogó hangon válaszolt a gyerek.
“A mentőalakulat most landolt a helikopterrel.”
Megrémülve, aggódva, és enyhén szólva zavartan kérdezte a főnök:
“Mit keresnek?”
Még mindig suttogva, kuncogását visszafojtva az ifjú hang így válaszolt:

“Engem”.

Nincs olyan internetező, aki ne ismerné Szalacsi Sándort. Jókaiút huszonhét szám alatti lakos. Egy róla készült rövid riport tette híressé, mely nagyon hamar bejárta az országot, amolyan kultuszt teremtve ezzel. A videó megtekinthető itt. Ez a kisfilm valamikor 2002 táján került fel az internetre és rövid idő alatt óriási nézettségre tett szert. Szalacsi Sándor a riportban elhangzott néhány komikus szófordulatáról lett igazán népszerű, ilyen például a sokak által használt ,,Teccikérteni?”, vagy a ,,Kéremkapcsojjaki”. A videó egyébként a Fogarassy Árpád által épített atombunkerről szól, innen erednek a Szalacsi bácsi szájából elhangzott szakszerű szófordulatok is, mint például a ,,Drautkoszorú” vagy a ,,vasalás témája”. Most engem felvesz? Egy szó, mint száz, Szalacsi Sándor 2003. június 26-án a rajongóinak köszönhetően egy szeretetotthonba költözhetett és azóta is ott él. Mivel állapota azóta súlyosbodott, szükség lenne újra a kartácsok segítségére. Mivel a kocsordi tanács részirűl nem kértem a zengedélyt, így az alábbi két linken mindent megtudhattok, ez a vasalássss… témájja.

http://szalacsi.inf.hu/

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9074168&la=100062129

Kéremkapcsojjaki.

Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti. A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a többszörös törés miatt. Mikor a gyermek meglátta az apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: Apa, mikor fognak visszanőni az ujjaim? Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott. Visszament az autójához és többször belerúgott. Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta: SZERETLEK APA!
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre!
A probléma a mai világban az, hogy az emberek vannak használva és a tárgyak szeretve. Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot: A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!
Légy ura érzelmeidnek:
- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!

A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!

A magyar nem tud aludni, az angol can’t sleep, a német kann nicht schlafen, én hülye, meg marhaságokat blogolok és gondolkozok, mert nem bírok elaludni. Jelentem, túl vagyok a német írásbeli érettségin. Nem volt nagyon nehéz, ami inkább gondot okozott, az a magnó harmadik szövege volt. A szerzők nem bonyolították túl: egyszerűen gyors volt a szöveg és még angol beszéd is volt benne, csóri diák azt sem tudta, hogy angolt vagy németet ír. Furcsamód nem a feladatok nehézségétől tartottam, hanem a feladatlap úgymond kezelésétől. Attól féltem, valamit rossz helyre írok, valamit elrontok és majd jól áthúzzák piros X-el és érvénytelen lesz. Hát (remélem) nem lett az. Tegnapi nap folyamán elért minket az első jelentősebb tavaszi zuhé, szerencsére anyagi károk okozása nélkül távozott is, jég sem esett. Kiadós esőzés volt, intenzív villámtevékenységgel és erős széllel. Az iskolából még van durván egy hónap, ha a hétvégéket nem vesszük figyelembe. Ezen a héten végig itthon voltam, érettségi-szünet volt. Ez is csak arra volt jó, hogy az amúgy sem sok kedvem még jobban elvegye a tanulástól. Hát sikerült neki, elég rendesen. Muszáj lesz picit rátaposni arra a bizonyos gázpedálra, mert az év végi eredmény már mérvadó. Legközelebb valószínűleg jövő héten jelentkezem, egyfajta karitatív célú bejegyzéssel.

Körülbelül két hete, hallottam egy zenét. Fogalmam sem volt róla, hogy ki énekli, mi a címe, egyáltalán hogyan keressem. Csak hallottam, hallgattam és élveztem. Nagyon megtetszett, fülbemászó ritmusa volt és hihetetlenül pörgős szövege, már az a kevés, ami benne volt. Rögtön keresni kezdtem, szinte függőjévé váltam ennek az ismeretlen, mégis különösen jó zeneszámnak. Ma megtaláltam. Meghallgattam és nem tetszik. Unalmas, elcsépelt beat-ek, megszokott instrumental már-már szokványos tempóban, furcsa hangok és érthetetlen szöveg. Milyen érdekes azért, ha más az ember lelki állapota, mennyi minden fel sem tűnik neki. Most, így a nullához közel (10-es skála) valahogy ez a zene is csak egy, a sok közül. Unalmas, egyhangú, zavaros és frusztráló, nem is értem miért került ilyen zene egyáltalán nyilvánosságra. Idegesítenek benne a mellékhangok és zörejek, úgy döntöttem, letörlöm. Most nem szól semmilyen zene. Csend van és úgy érzem most ez kell. Egy darabig ez kell, kell egy kis nyugi. Zenei hangok és zörejek nélkül. Majd ha jól érzem magam, letöltöm újra. Addig is, letöltési linkkel együtt töröltem a biztonság kedvéért.

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta hajtani, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.

Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét.

Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta: „Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?” Erre mindketten nagyon elszégyelték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek.

Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak még neki valami munkát.
Erre a Mester így felelt: „Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!”

Mi a véleményetek róla?

A kis történetért köszönet Szipinek!