Sajnos csak most jutottam el odáig, hogy az előző postban leírt problémával kapcsolatban panaszt tegyek a Szabolcs Volán Zrt.-nél. Nem is húzom tovább a szót, íme az általam küldött levél:
Tisztelt ****** László!
Azért fordulok Önhöz, mert –bár már lassan 2 hét eltelt az eset óta,- úgy gondolom, nem hagyhatom szó nélkül a történteket. 2009. május 23-án délelőtt a Mátészalka Főtér névvel megjelölt megállóhelyen várakoztam a 11:00-kor induló Mátészalka-Fehérgyarmat járatra. Őszintén bevallom, nem centiméterre pontosan ott álltam, ahol a busz megáll, de amikor megláttam, hogy jön a busz, azonnal elindultam a megfelelő megállóhelyhez. A buszsofőr erre abszolút nem reagált, megállás nélkül továbbhajtott, a lámpánál azonban megállt. Nem tudom mennyire szabályos volt a cselekedetem, de a busz után eredtem, és az ajtón kopogtatva reméltem, hogy felszállhatok. A volánnál egy középkorú, rövid, fekete hajú bajuszos férfi ült. Eleinte ki sem nyitotta az ajtót, csak felháborodva kiabálta a mivan?! Mivan?! Szavakat, majd végül sikerült neki elmutogatnom, mit is szeretnék. Kinyitotta az ajtót, fél lábbal felléptem a buszra, megkapaszkodtam. Illedelmesen köszöntem, mindvégig udvarias voltam, azonban ezt a sofőr egyáltalán nem viszonozta. Az ajtó nyílásakor is a mivan?! Fogadtatott. Így zajlott le a párbeszéd a sofőr, és köztem:
“Jó napot kívánok, azért futottam a busz után, mert az Úr nem állt meg a fehérgyarmati busz megállójában.”
Jön a felháborodott kérdés a sofőrtől:
“Hol álltál fiam?”
-“Ott, ahol a busznak meg kellett volna állnia, a gyarmati megállóban.”
A sofőr nem mondott semmit, arcán elképzelhetetlen méreg látszott, mindössze ennyi csúszott ki a száján:
”Akkor takarodj le a buszról!”
Bezárta az orrom előtt az ajtót, és elindult. Úgy gondolom, nem ez a megfelelő hangnem egy utassal szemben. Olyannyira leblokkolt az eset, hogy szóhoz sem jutottam nagyon sokáig. Sajnálattal veszem észre egyre többször, hogy a sofőrök modora és hangneme nagyon durva, visszataszító, már egyáltalán nem lepődök meg azon sem, ha nem köszönnek. Ezzel most nem az a célom, hogy bemocskoljak minden buszsofőrt, csupán tények sorozata bizonyítja, hogy napjainkban nem úgy viselkednek a sofőrök, ahogy azt elvárnánk. Lehet, bennem van a hiba, de ha én megadom a kellő tiszteletet valakinek, akkor azt a bizonyos valakitől el is várom. Elnézést, ha levelemet nem a megfelelő helyre küldtem. Reménykedem benne, hogy panaszom meghallgatásra kerül, és a megfelelő intézkedések meg lesznek téve.
Köszönettel:
Mátészalka,
2009. június 3.