Bevallom őszintén, sokat gondolkoztam a cikk címén, mert nem akartam általánosítani, de miután olvasgattam egy kicsit, nyugodt szívvel adtam végül ezt a címet.
Úgy gondolom, ha már utastársainktól nem -mert valljuk be, tényleg nem- kapjuk meg a megfelelő tiszteletet, megfelelő hangnemet, akkor legalább a busz vezetője lenne utaspárti. Egyelőre én vagyok az, aki fizet neki azért a nyavajás 10 km-ért, és ezért kapja a fizetést, mert engem, meg Téged, meg a többieket juttatja el x helyre. Ha eljuttatja.. Igen, mert ilyen is van. Nem sztrájkol, nem vergődik magasabb fizetésért, egyszerűen szar napja volt és bunkó módon tesz a megállóban várakozó utasra, jelen esetben rám, mert magamban álltam a buszmegállóban. És hogy a Mélyen Tisztelt Buszvezető Uraság kilétét felfedjem, a Szabolcs Volán Zrt. nevű közlekedési társaságnál dolgozik (?), és szombaton (2009. május 23.) a 11:00-kor induló Mátészalka – Fehérgyarmat járaton foglalta el a vezetőülést. Ezzel így semmi gond nincs, csak a Mátészalka Főtér nevű megállóhelyen nem állt meg. Állitólag nem álltam ott. Nembaj, hogy a táblától 1 méterre levő padon ültem, és mikor megláttam a buszt, egyből odaléptem, de ő nem látott, ennél fogva le sem tért, elhúzott. A lámpánál utolértem a buszt (najah, én hülye még futottam utána). Illedelmesen bekopogtam a busz ajtaján, valami megszánást remélve. A sofőr ki sem nyitotta az ajtót, bentről ordítozott, mint valami idegbeteg, hogy mivan-mivan?! Áh, ugyan semmi, talán ha kinyitná a busz ajtaját, még szót is értenénk. Kinyitotta, illedelmesen köszönök, egy középkorú, fekete hajú, bajuszos férfi ült a volánnál, és továbbra is a mivan-mivan szövegét hajtogatta. Nembaj, illedelmesen közlöm vele, hogy mi is a bajom, ennyit mondtam:
“Jó napot kívánok, azért futottam a busz után, mert az Úr nem állt meg a fehérgyarmati busz megállójában.”
Jön a felháborodott kérdés a sofőrtől:
“Hol álltál fiam?”
Megőrizve hidegvérem, újabb illedelmes mondat hagyta el a számat, valójában ez volt az igazság is:
“Ott, ahol a busznak meg kellett volna állnia, a gyarmati megállóban.”
Az Úr nagyon be lehetett paprikázva, mert még csak egy kedves szót sem mondott, mérgesen nézett rám, nyilván mert megijesztettem a kopogással (na de kit érdekel, amikor én Kocsordra akarok menni, ez meg csak úgy itthagyna?!). Mindössze ennyit mondott:
“Akkor takarodj le a buszról”
Fel sem szálltam, de takarodjak. Bezárta az orrom előtt az ajtót, remélem látta a magasba lendülő középső ujjam, és kiélvezte az utolsó munkanapjait, mert a héten megtisztelem személyemmel a Szabolcs Volán Zrt.-t, és panaszt teszek. A kutyájának mondja azt hogy takarodj, ne annak, aki a fizetéséhez nagyban hozzájárul. Hetente utazok busszal, több alkalommal is, ezek után meg sem fog lepni, ha már nem köszön a sofőr, merthogy volt ilyen is.
De hogy pozitívum is legyen a cikkben, egy rendkívül jó arc vezetővel is összefutottam még 2 hete, azt hiszem nincs is több ilyen normális ember a volánnál, mint Ő. A busz NEM MENETREND SZERINT közlekedett, mégis MEGÁLLT, felszállhattam, és hazajutottam vele. Útközben nagyon kellemeset beszélgettünk, ez volt az egyik legjobb utazásom.
Várom az olvasók véleményét, írjátok le kommentben, Veletek milyen közlekedési incidens esett már meg tömegközlekedési eszközön!
Piero
Egy szó, mint száz, Szalacsi Sándor 2003. június 26-án a rajongóinak köszönhetően egy szeretetotthonba költözhetett és azóta is ott él. Mivel állapota azóta súlyosbodott, szükség lenne újra a kartácsok segítségére. Mivel a kocsordi tanács részirűl nem kértem a zengedélyt, így az alábbi két linken mindent megtudhattok, ez a vasalássss… témájja.
