Legalábbis így vélekedik a vágyakozás ezen fajtájáról Damon Salvatore, a The Vampire Diaries egyik főhőse a népszerű sorozat egyik epizódjában. Rengeteget gondolkoztam már ezen a mondaton és a jelentésén, de nem igazán tudtam mai napig rájönni, miért is ezzel a jelzővel illették a nosztalgiát. Nyilván nem mindenkinek tartogat a múltja olyan emlékeket, amire szívesen emlékszik vissza vagy amire vágyakozhat, ettől függetlenül én szeretek nosztalgiázni. Legyen szó pozitív, vagy negatív élményekről. Mondhatni, mostanában sokszor nosztalgiázom. A ma estém itthon töltött része szinte csak ilyen dolgokkal telt el. Mindazok ellenére, hogy az éppen hallgatott zene részben összerombol bennem egy világot, teljesen jól érzem magam, mert jön a következő zene és ezt a világot újjáépíti, új érzésekkel tölt meg és bizonyos szinten fel is dob. Amolyan öngyógyító terápia, bár ez már kicsit beteges elnevezés. Egy feledésbe merült FPS játékot is feltelepítettem a biztonság kedvéért, körülbelül 2 éve játszottam végig, azt hiszem jó lesz újra kicsit eljátszadozni vele. De ez még mindig csak pozitív élmények sokasága volt… A negatív részét a nosztalgiának valahogy nem tudom körülírni. Vannak dolgok, melyekre nincs szó. Hallgass meg egy szívszorító zenét, amiről rengeteg negatív dolog jut eszedbe és érezni fogod.

Mi erről a véleményetek?

ui.: Nem, ez még mindig nem a kultuszposzt volt.

Egy nagyvállalat vezetőjének fel kellett hívnia egyik alkalmazottját az
egyik központi számítógép meghibásodása miatt. Felhívta az alkalmazott
otthoni számát, a kagylót pedig egy gyerek vette fel suttogó hangon
beleszólva: “Hallo?” “Apukád otthon van?”- kérdezte.
“Igen,”- suttogta vékony hangon.
“Beszélhetnék vele?” A főnök meglepetésére a vékony hang azt suttogta:
“Nem.” Mivel egy felnőttel szeretett volna beszélni, a főnök azt
kérdezte:
“Anyukád ott van?”
“Igen,” hangzott a válasz.
“Beszélhetnék vele?”
A vékony hang ismét suttogva:
“Nem.”
A főnök, remélve, hogy akad valaki, akinél üzenetet hagyhat, azt
kérdezte:
“Van még ott valaki?”
“Igen,”- suttogta a gyerek -”egy rendőr.”
Csodálkozva azon, hogy mit kereshet egy rendőr az alkalmazottjánál, azt
kérdezte:
“Beszélhetnék a rendőrrel?”
“Nem, el van foglalva,”- suttogta a gyerek.
“Mivel van elfoglalva?”- kérdezte a főnök.
“Az apuval, az anyuval és a tűzoltóval beszélget,”- hangzott a suttogó
válasz.
Növekvő aggodalommal, és a telefon hátterében egy helikopterszerű hangot hallva, a főnök azt kérdezte:
“Mi ez a hang?”
“Egy helikopter”- válaszolta a suttogó hang.
“Mi folyik ott?”- kérdezte a főnök most már megrémülve.
Félénk suttogó hangon válaszolt a gyerek.
“A mentőalakulat most landolt a helikopterrel.”
Megrémülve, aggódva, és enyhén szólva zavartan kérdezte a főnök:
“Mit keresnek?”
Még mindig suttogva, kuncogását visszafojtva az ifjú hang így válaszolt:

“Engem”.

Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti. A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a többszörös törés miatt. Mikor a gyermek meglátta az apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: Apa, mikor fognak visszanőni az ujjaim? Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott. Visszament az autójához és többször belerúgott. Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta: SZERETLEK APA!
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre!
A probléma a mai világban az, hogy az emberek vannak használva és a tárgyak szeretve. Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot: A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!
Légy ura érzelmeidnek:
- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!

A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!

A magyar nem tud aludni, az angol can’t sleep, a német kann nicht schlafen, én hülye, meg marhaságokat blogolok és gondolkozok, mert nem bírok elaludni. Jelentem, túl vagyok a német írásbeli érettségin. Nem volt nagyon nehéz, ami inkább gondot okozott, az a magnó harmadik szövege volt. A szerzők nem bonyolították túl: egyszerűen gyors volt a szöveg és még angol beszéd is volt benne, csóri diák azt sem tudta, hogy angolt vagy németet ír. Furcsamód nem a feladatok nehézségétől tartottam, hanem a feladatlap úgymond kezelésétől. Attól féltem, valamit rossz helyre írok, valamit elrontok és majd jól áthúzzák piros X-el és érvénytelen lesz. Hát (remélem) nem lett az. Tegnapi nap folyamán elért minket az első jelentősebb tavaszi zuhé, szerencsére anyagi károk okozása nélkül távozott is, jég sem esett. Kiadós esőzés volt, intenzív villámtevékenységgel és erős széllel. Az iskolából még van durván egy hónap, ha a hétvégéket nem vesszük figyelembe. Ezen a héten végig itthon voltam, érettségi-szünet volt. Ez is csak arra volt jó, hogy az amúgy sem sok kedvem még jobban elvegye a tanulástól. Hát sikerült neki, elég rendesen. Muszáj lesz picit rátaposni arra a bizonyos gázpedálra, mert az év végi eredmény már mérvadó. Legközelebb valószínűleg jövő héten jelentkezem, egyfajta karitatív célú bejegyzéssel.

Körülbelül két hete, hallottam egy zenét. Fogalmam sem volt róla, hogy ki énekli, mi a címe, egyáltalán hogyan keressem. Csak hallottam, hallgattam és élveztem. Nagyon megtetszett, fülbemászó ritmusa volt és hihetetlenül pörgős szövege, már az a kevés, ami benne volt. Rögtön keresni kezdtem, szinte függőjévé váltam ennek az ismeretlen, mégis különösen jó zeneszámnak. Ma megtaláltam. Meghallgattam és nem tetszik. Unalmas, elcsépelt beat-ek, megszokott instrumental már-már szokványos tempóban, furcsa hangok és érthetetlen szöveg. Milyen érdekes azért, ha más az ember lelki állapota, mennyi minden fel sem tűnik neki. Most, így a nullához közel (10-es skála) valahogy ez a zene is csak egy, a sok közül. Unalmas, egyhangú, zavaros és frusztráló, nem is értem miért került ilyen zene egyáltalán nyilvánosságra. Idegesítenek benne a mellékhangok és zörejek, úgy döntöttem, letörlöm. Most nem szól semmilyen zene. Csend van és úgy érzem most ez kell. Egy darabig ez kell, kell egy kis nyugi. Zenei hangok és zörejek nélkül. Majd ha jól érzem magam, letöltöm újra. Addig is, letöltési linkkel együtt töröltem a biztonság kedvéért.

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta hajtani, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.

Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét.

Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta: „Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?” Erre mindketten nagyon elszégyelték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek.

Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak még neki valami munkát.
Erre a Mester így felelt: „Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!”

Mi a véleményetek róla?

A kis történetért köszönet Szipinek!

Nem igazán adtam magamról életjelet pontosan ööö (igen, most visszakeresem a legutóbbi postom dátumát) 18 napja. Történt velem ezidő alatt egy ‘s más. Kaptam hideget-meleget, de kezdek úgy túllenni a dolgokon és mivel nem taposott el egy hasmenéses rinocéroszcsorda, így megúsztam fizikai sérülések nélkül, mondván elég a lelki megpróbáltatás is. Na, nem nyavalygok, igazából ami miatt létrehoztam a cikket, az az Időkép nevű oldal. Amikor felfedeztem, még kiscipőben járt és a ViharVadász nevű oldallal társulgatott épp. Jelen állás szerint már az Időkép.hu-nak köszönhető a webkamerák képeinek továbbítása is, emellett a MeteoPress nevű szlovák céggel együttműködve egy rendkívül fejlett radarhálózatot hoztak létre.

Hol lesznek majd az új lokátorok?

Nemzetközi partnerünkkel, a Meteopress.cz-vel közös döntésünk alapján az első ilyen nagy felbontású, valós idejű radart Budapesten ill. Prágában telepítettük, hatósugaruk 80-100 km körüli. Ezeket terveink szerint még idén, a nyári szezonban követi egy balatoni radar (Siófokon), majd 2-3 éven belül fokozatosan fedjük le az egész országot, végül a hazai radarhálózatot összekapcsoljuk a Cseh, illetve Szlovák állomásokkal (3-5 éven belül pedig a Adriai-tenger partjáig, illetve Erdély és a Felvidék, valamint Újvidék nagy részét is igyekszünk belátni).

Forrás: időkép.hu

Azzal, hogy ez a lehetőség is megvalósult, az Időkép mostmár nem köteles az OMSZ radarképére hivatkozni, ami egyébként sem nyújt 100%-os elérhetőséget, mivel a radarkép egy bizonyos részét publikálják csak, ezt is lebutítva. A beruházásnak köszönhetően teljesen függetlenné válhat az Időkép a hazai meteorológiai szolgálattól, ami egyébként teljesen közpénzből üzemeltetett, rengeteg támogatást is kap, ennek ellenére azonban egy-egy nagyobb zivatar esetén a met.hu oldala sokszor teljesen elérhetetlen, a színvonalról (hol látunk ott live közvetítést, fotókat, videókat?) nem is beszélve.

Bár -amikor megnyitott a blog,- megfogadtam, hogy politikától mentes lesz, mert távol áll tőlem a téma mindennemű részlete, valahogy most mégis úgy érzem, hogy véleményemet nem vagyok képes magamban tartani. Kezdjük azzal, hogy pár éve még (tudatlan gyermek módjára?) örültem ennek az ünnepnek. Mindenhol nemzetiszínű lobogók, a Kokárda viselete, városi ünnepség, köszöntők, programok. Mi folyik ma? Ma egy éve és konkrétan ma. Minden sarkon politikai standok (mondhatni kurválkodnak, ha már sarok), hirdetik az igét, miszerint győzzön a jobbik, vagy mocskos mszp, vagy náci fidesz, meg még sorolhatnám. A tüntetésekről nem is beszélve. Ezért tartunk ott, ahol.. Komolyan gusztustalannak tartom az összes ilyen időszakot, amikor az ünnepi hangulatot (ami már nyugotan mehetne idézőjelbe is) az egyes számú fővárosi állatkert (igen, a parlamentről van szó) lakói felszólalnak, ezzel is fényezve önmagukat, bemocskolva a többit. Kampány, oké, de ne március 15-e, vagy október 23-a legyen már erre a legjobb alkalom. Postomat FankaDeli Apáink véréből c. nagyszerű trekkjével zárom, érdemes megfigyelni a szöveget, rengeteg igazságot rejt.

6 milliót elhagytunk, szemen köptük őket,
Mégis a határon túl látok igaz magyar szülőket.
Mikor a kenyér fele oda, te a másik felét véded,
Ebből látszik testvér, hogy az egészet nem érted.
A felét is majd felezik, fogd fel ez a logika,
És ezt beadja a tévébe valami aranyos pofika.
Én is későn, de rájöttem már elvették, mit lehet,
A tudást, a hitet, és a becsületet.
Ahogy Petőfi is átírta, Rajta Magyar helyett Talpra,
Hegyezd a füled, hallod? Téged hív a haza.
Én még gyereket szeretnék, én még feleséget,
Úgyhogy a tükörbe nézz bele, ne a fizetésed.

Körülbelül két hónapja, hogy megvettem a Panasonic Ear Candy (HP-HJE100) fülhallgatómat, melynek képe a post alján látható. Vásárlásnál az elsődleges és egyetlen kikötésem az volt, hogy in-ear legyen, ugyanis nem kell fül- és fejpántos fülhallgató, sem “hagyományos”. Fekete színben vettem meg, körülbelül 3000 Ft volt, egy év garanciával. A telefonhoz vettem, azonban szükség volt még egy átalakítóra, mert az E66-ban sajnos 2.5mm-es jack bemenet van. Megvettem, megoldottam a dolgot, használtam is elég sokat, azonban igazán tesztelgetni ma volt időm, mikor máskor, mint buszozás közben. Elfoglaltam a helyemet egy Autosan típusú busz hátsó részében, mellettem 1-1 hangszóró be volt építve a buszba (ennek az információnak később lesz szerepe). Utazás közben kezdtem el a telefon médialejátszóját bütykölni, hangszínt szabályoztam, széles sztereót beállítottam, hangerőhatást kikapcsoltam, etc. Tetszett, hogy sikerült tisztességesen beállítani, különösen ezt a széles sztereót. Ami azonban nagyon meglepett, az a kifejezetten tiszta hangzás, ami miatt az in-ear típust választottam. A balansz állítgatása közben ért a meglepetés, amikor a szélső értékekre vittem a csúszkát, olyannyira jó hatást keltett a széles sztereóval, mintha a busz hangszóróiból jött volna a zene. Egy kicsi balról, mert az messzebb volt tőlem, a lényeg pedig jobbról, mellőlem. Totálisan meg vagyok elégedve ezzel a fülessel, az árához képest pedig nagyon jó minőségű, csak ajánlani tudom mindenkinek. Tesco-ban vettem ugyan, de ez ne elrettentő példa legyen, hiszen Panasonic márkájú.

Kép a fülesről:

Panasonic EarCandy HP-HJE100

Hamarosan jelentkezem.

Ez egy olyan post, ami egy nem túl hosszú (~15 perces) buszozás közben született meg bennem. Mire is jók ezek az utazások? A két pont közötti táv megtétele egy monoton hangulatú járaton, ahol mindenki el van foglalva valakivel, valamivel. Igazából nem nagyon voltam kíváncsi arra, hogy Mariska néni mit bizniszelt a tegnap a piacon, tehát zenét kell hallgatnom, de sürgősen. Itt kell hagyjam ezt a légkört, még ha csak 15 rövidke percre is. Ilyenkor jó, ha van az embernél zenelejátszásra alkalmas eszköz.
Vannak kifejezetten utazós zenék, melyekről süt, hogy szinte ritmusra döcög az autó, vagy épp zakatol a vonat. Az én esetemben picit másképp alakult a helyzet, nincs ritmus, csak egy könnyed, laza dallam, lágy énekkel tarkítva. Valódi kirándulás, tömör “Mennyország tourist” 5 perc 6 másodpercben. Az előadó Lykke Li, a szám címe pedig Possibility. Magyarul lehetőség. A cím passzol is a zene által keltett érzésekhez. Lehetőséget ad egy kis kikapcsolódásra, lazításra, tökéletesen kitisztítja az elmét. Máris megszűnt a körülöttem levő világ, teljesen máshol járok, még ha testben ugyanúgy azon az állottszagú, koros Ikarus buszon csücsülök, úton létem értelme felé.
Másik hasonló erővel bíró zeneszám a Massive Attack előadásában a Heat Miser. 6 perc, 17 másodpercbe sikerült belesüríteni mindazt, amit egy ember érezhet, ha be van szívva. Mégis ad a zene egyfajta érzést, amitől azt a késztetést érzed, hogy nem szabad kikapcsolnod. A track-en lassú lélegzetvétel hangja vonul végig, eközben mintha egy forgalmas, zsúfolt várost járnánk be, ahol pörög az élet, mindenki teszi a maga dolgát, csak mi vagyunk belassulva, elveszetten bolyongva egy sötét kis utcában, ahol éppen-éppen pislákol valamicske kis fény, és a szomszédos utcák zaja szűrődik be. Bár maga a zene lényegesen “mozgalmasabb”, mint Lykke Li alkotása, mégis nagyszerű lehet ez is, ha ki akarunk kicsit kapcsolódni.

Wanna chill out? Itt letöltheted a zenéket:

http://www.4shared.com/file/140086767/9fbe8a14/Lykke_Li_-_Possibility.html?s=1

http://www.4shared.com/file/178304467/3c758c2d/massive_attack_-_08_heat_miser.html

Kellemes kikapcsolódást!